Ezt is megértük! Feljutottunk!
Mintegy félórás, Maradonát simán elhomályosító bemelegítés után úgy elfáradtunk, hogy kétségessé vált a meccsen való részvételük kedződhetett végre a hatalmas téttel bíró összecsapás. Mindkét csapatnak győznie kellett a céljai (feljutás vs. bentmaradás) eléréséhez. A meccs elején nagyon érződött a csapaton a hatalmas tét, lassúak, pontatlanok voltunk, és a futómennyiséggel is bajok voltak. Ilyen melegben idén még nemjátszottunk. De a fő probléma a feszültség volt, csak reméltük, hogy idővel elmúlik.
A Palota szerzett vezetést egy távoli, nem túl erős, ámde pontos lövéssel, amit Fenyő egyenlített ki egy oldalról való betörés után, ballal. Egyre javult a játékunk, több hatalmas helyzetet puskáztunk el, főleg Gellért járt ebben az élen, nem érezte a kaput. Még. :) Közben a Palota is nagyon jól, és kultúráltan játszott, többször alakítottak ki létszámfölényt gyors ellentámadásaik során, amelyek közül kettőt is góllal fejeztek be. Kezdett aggasztó irányt venni a meccs alakulásának folyása, de tudtuk, még rengeteg van hátra, nincs veszve semmi.
A második félidőt ennek szellemében hatalmas elánnal kezdtük, és nem sokkal több, mint 5 perc alatt 3 gólt rúgva megfordítottuk az eredményt! Hatalmas iramot diktáltunk ebben az 5 percben, és azt a gyors, kevés, de pontos passzos játékot játszottunk, ami már sokszor kisegített a szezonban. Gellért lőtte mindhárom gólt, főleg az első volt szép, Fenyő lapos beadását kapásból, sarokkal juttatta a hálóba (a la Del Piero 1997-ben. Azzal a különbséggel, hogy a mai meccsnek tétje is volt.)
A vezetés megszerzése után nagyon visszaáltunk, de még rengeteg volt vissza, érezhető volt, hogy ezt így nem lehet kihúzni, ha nem változtatunk valamit gyorsan. Sajnos ők még a remélt változtatásunk előtt betataláltak, így 4-4-el fordultunk az utolsó 10 percre. Dráma!
Újra nagy erőkkel kezdtünk támadni, de ők is több nagy helyzetet kihagytak, egyszer egy az egyben vezették Szemy-re aki hatalmas bravúrral védett..
A másik kapunál viszont gyors egymásutánban kétszer szabálytalanul szerelték játékosunkat a büntetőterületen belül, és a megítélt büntetőket Fenyő könyörtelenül bevarrta. 6-4! Ezután még kaptunk egy 10 méterest is, amit kihagytunk, de nagyobb helyzet már a Palota előtt sem alakult ki, végre jól védekeztünk, a távolabbi lövéseket pedig Szemy jól védte. Elöl közben Macsinka kiakasztó módon lőtt egy ziccert, ott kiborultam. :D A meccs legvégén a bíró még ítélt az ellenfélnek egy időn túli büntetőt, Fenyő kezezése miatt (a keze a testéhez volt szorítva, ilyenkor mi a követendő magatartás? Vágjuk le vajon?), ami szerencsére már nem osztott nem szorzott, győztünk!!!
Az előző években hajszállal maradtunk le az első osztályról (sorrendben 1 meccsen, 1 percen, ősszel pedig csak a rosszabb gólkülönbségen múlt), már nagyon kijárt a csapatnak! Köszönöm mindenkinek, egy élmény volt. :)
És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy a Palota FC-ről megemlékezzek. Kommentekben szóljatok le nyugodtan, lehet máshogy látjuk, de én a többi csapat honlapja alapján sokkal rosszabbra számítottam. Ezért elnézést is kérek tőlük, nem rosszindulatból írtam, amit, hanem csak azt foglaltam össze, amit máshol olvastam. Persze voltak nemszép dolgok, mint amikor a kapusunk kidobásába kézzel belekapott a csatáruk (és még a bíró sem fújt semmit), vagy amikor a labdát stablian birtokló kapusunkat kézen rúgták, de ezeket írjuk a nagy tét számlájára. Vagy ne. Alapvetően egy nagyon stabil, fizikumukat jól kihasználó, kellemetlen focit játszó csapat, akik ellen 100% kellett nagyot kellett küzdenünk a győzelemhez.
Kezdőcsapat: Szemy - YNWA, Fenyő - Macsinka, Gellért
Cserék: Kurucz, Marci
Gólszerzők: Fenyő (3), Gellért (3)
Betennék egy dalt, amit a hoki VB-n énekeltünk, de sajna nemtalálom: "Soha többé Bé csopooort, soha többé B csopooort, áléééáléééé, áléééáléééééé" :D
